Magán ,,aranykor" - Salföldön
Somogyi Győző festőművészt nem kell bemutatnunk s méltatásának sem most van az ideje, helye. Salföldi portája, alkalmanként összeverbuvált huszárcsapata, világformáló vágytól vezérelt személyisége és életművének jelentős hányada teljes értékű részévé vált a Balaton-felvidéknek. Ha vele, körülötte történik valami, arra oda kell figyelni a rokon szelleműeknek és ellenlábasoknak nem különben.
A friss, figyelmet keltő ,,esemény" egy beszélgetőkönyv, amelyet a kis vasi faluban, Vas-szilvágyon bejegyzett új kiadó nyújtott át az olvasóknak. Vasban él a kérdéseire kapott válaszokat rögzítő, az írásokat kötetté formáló szerző, Kapiller Ferenc is, aki a kilencvenes években hat, megszakításokkal lejegyzett beszélgetést folytatott a festő salföldi ,,birtokán" a művésszel. A mély empátiával izgalmas olvasmánnyá gyúrt irodalmi színvonalú riportok keletkezésük idején különböző folyóiratokban jelentek meg. Egybe foglalásuk, a kiadást támogatók megnyerése a vállalkozást jegyző Gyurácz Ferenc múlhatatlan érdeme.
A megjelenésében is vonzó könyvben a festőművész kérdező által erőteljesen motivált gondolatait találjuk, ismert stílusban készült, elszórtan felbukkanó rajzai kíséretében, mégsem a művészetről szól elsősorban. Persze, arról is! A már sikeres alkotóként a fővárost a vidéki lakkal felcserélő Somogyi Győző otthonában az elmúlt évtized, ma nem kevésbé súlyos, majd minden kérdése terítékre került. Egyebek mellett megismerhetjük véleményét a felvállalt életformáról, környezetének romlásáról, az Isten és ember kapcsolatáról, a természet és a megkopott emberi közösségek égető gondjairól. Kettejük párbeszédéből, kitűnő, lényegre törekvő kérdések nyomán bontakozik ki az ,,út", amely - felfogása szerint - a személyes aranykor megteremtéséhez elvezethet.
Szinte minden oldal bővelkedik - az olvasó szemléletének függésétől - rokonszenvet vagy ellenérzést, elfogadást vagy vitát gerjesztő gondolatokban, az életfelfogással, világlátással összekapcsolódó elvi és gyakorlati (a művészetében markánsan kimutatható) példákban. Ilyenek a visszatérés a falusi közösségbe, az állattartás haszna és nehézségei, a táj sebei, a természet leigázása és következményei, a ,,megzavarodott nép, nemzet", az ,,aranykor" megvalósításának lehetőségei, művészi feladatai, az Istentől elforduló világ, az értelmiségben tovább élő ,,nemesség", a huszárok és a mai valóság, a honfoglalás és a megfestett magyar hősök - csupán az első beszélgetésből kiszűrt címszavak, amelyeknek részletesen kifejtett tartalma része Somogyi Győző ,,aranykort" rekonstruáló életkísérletének.
,,A vallás, a kultusz minden művészetnek gyökere..." - folytatódik a második eszmecsere s nagy léptekben, az Ószövetségtől napjainkig áttekintik ezek viszonyának módosulását, az együtthaladástól az elszakadásig. A több irányba vizsgálódó művész közben kemény szavakat oszt az avantgárd manipulált képviselőire, akik elvetik a szépség fogalmát. A színek szerepéről alkotott különvéleményét kifejtve, Csontváry említésén keresztül eljutnak a teológus múlt megtárgyalásáig, a hagyományok továbbadásának kötelességéig. Ismét szóba hozzák - nem utoljára! - a hősök és szentek ábrázolásának kérdését, a hit megvallásának jelentőségét az élet minőségének alakításában. A kérdezett részletesen felrajzolja ,,aranykor"-ideájának lényeges elemeit, amelyeket a Balaton miliőjében családjával - véleménye szerint -, megragadható valóságként él meg. A munkával kapcsolatos nézeteiről vall a továbbiakban, mert úgy érzi, az ,,az élethez hozzá tartozó alkotás". A művészetre vonatkoztatva alapvető feltétel és kívánalom: az alkotó ,,művészi életformát alakítson ki", de ebben nincs helye az egyéniség primátusát minden elé emelő ön- és világpusztítás hangoztatásának, annál inkább a szellemi és fizikai munka harmóniájának. Közgazdászokkal, a világ bekebelezésének zászlóvivőivel perlekedik, bizonygatva: ,,A modern civilizáció furfangos emberek" sokaságát tartja el, akik újításaikkal, találmányaikkal, ötleteikkel a pénzszerzésre, harácsolásra ösztönző munka, a profit növelése érdekében fejtik ki áldásosnak aligha ítélhető tevékenységüket. Következménye az erkölcsi alap lepusztulása. Újabb témakört érint a munkássors, a paraszti életforma válságának elemzése. A maga példájával bizonyítja, hogy a ,,letűnt parasztvilág" feltámasztása lehet reményteljes kísérlet, lehet mint ,,a művészi életforma része". A gondolatmenet logikája szerint, a beszélgetés fonala ismételten a festői problémákhoz, az alkotás lényeges és konkrét eredményeihez hajlik vissza.
A hit, kultusz, az Isten-keresés és a modern ember viszonya, a gyermekkor, a játékok, az emlékezés kérdései ugyancsak terítékre kerültek. Már inkább életrajzi elemek és emlékek szövedéke a következő találkozás eredménye. Hangsúlyosan említtetnek a pályakezdés kereteit meghatározó hatvanas évek, benne a Szilágyi Ernő köré szerveződő szellemi kör, amely döntő mértékben alapozta meg a művész műveltségét, ,,a szabadság és a szellemi emelkedés élményét adta". Szó esik a tanulmányokról, olvasmányélményekről, a ,,papírkatona gyártás" szenvedélyéről (itt rejtőznek a huszárosdi csírái!). Érintik az antiszemitizmus valós és vélt veszélyeit, gerjesztésének társadalmi hátterét és okait. Ezenközben plasztikus kép rajzolódik az elbeszélő ,,tanítómesterének" tartott kis emberről.
Már az első megjelenés idején polémiát kavart a magyarság hivatás- és küldetéstudatáról kifejtett elképzelésével. Nem ok nélkül, mert ,,faltörő" gondolatokat fogalmazott meg. A címertörténet áttekintése után a történelmi személyek hiteles ábrázolásának nehézségeit ecseteli a festő. Összefoglalja a Szent Korona-tan lényegét. Érveket sorakoztat fel a ,,magyar nép kiválasztottsága" tételének alátámasztására, történelmi hivatásának jelentőségére. Döntő feladatnak azt tartja: ,,a magyarság /-/ épen megőrizze magát", ha eljön a teljesítés ideje.
Somogyi Győző gondolatai, magatartása, cselekedetei és művészete fontos építőkő a ,,védőfal" alapozásában.
(Kapiller Ferenc: Megélt aranykor - Salföldi beszélgetések Somogyi Győző festőművésszel, Magyar Nyugat Kiadó, Vasszilvágy, 2004)
Salamon Nándor
Új Horizont, 2005/5
