 |
Bolti ár: 1 980 Ft Internetes ár: 1 584 Ft (5 % áfával) Megtakarítás: 20.00% |
Magyar Nyugat Könyvkiadó, Vasszilvágy, 2011. 264 B/5-ös oldal, fekete-fehér képekkel, színes táblaborítóval. ISBN 978-615-5145-00-1 Bolti ára: 1980 Ft
Sylvester Lajos (1934–) író, közíró, számos könyv szerzője, korábban hosszú ideig a sepsiszentgyörgyi színház igazgatója. A háromszéki művelődési életnek évtizedek óta (egy időben, eltávolításáig, közigazgatási funkcióban is) tevékeny szervezője, a székely nemzetrész múltjának és jelenének jó ismerője, népéhez-nemzetéhez mindenkor hű magyar. Fürge tollú újságíró és széleskörűen művelt, szociografikus hajlamú esszéista.
Jelen munkája hosszabb időszak alatt született (főként a Háromszék napilapban megjelent) kisebb írások szerkesztett gyűjteménye. Ihletője a szerzőt a természettel összefűző, életre szóló kapcsolat. Sokféleképpen, így aktív horgászként is megélte e kapcsolatot, mégpedig gyakran a világ egyik különleges és részben még érintetlen táján, a Duna-deltában.
Erről szól a könyv első fele. Európa rejtett kincséről, amely a világ legnagyobb felületű nádasát, páratlan madárvilágot, halgazdagságot, színes és régies néprajzi állapotokat foglal magába – de amelyet a szocializmus rablógazdálkodása és a diktátor önkénye megszűnésre, felszámolódásra ítélt. E gazdagság sok-sok eleme bukkan fel az epikus sodrású beszámolókban, amelyek szinte a Delta regényévé illeszkednek össze. Regénnyé, amelynek „főhőse” talán a hányatott sorsú természet, de emlékezetesek epizódfigurái is, akár a bürokratikus önkényt képviselik, akár a vidék lakóit, akár a szerzőhöz hasonló szerelmeseit. Egyvalaki kiemelkedik közülük: Kiss J. Botond természettudós, a Delta kutatója, védelmezője és monográfusa, aki talán a legtöbbet tette e varázslatos tájért. Sylvester Lajos újra meg újra visszatér az ő alakjához, miközben nem feledkezik meg a vidékkel kapcsolatos egykori és mai politikai problémák ismertetéséről és a horgászati témakör kulináris rétegeinek fölfejtéséről sem.
A könyv második fele folytatja a halas tematikát, de már a Székelyföldön barangolva. Bár a mondás szerint a székely ember nem szereti a halat, a riportok e helyzet változásáról adnak számot. Szépen fejlődik a pisztrángtenyésztés, a halgazdálkodásnak a vidékhez jól illő formája. Sylvester Lajos sok-sok kuriózumra, anekdotikus részletre is fényt derít, és figyelme sosem kerüli el az emberi sorsokat. Az állatiakat sem: fel-feltünedeznek a kárpáti vidék jellegzetes állatai, és az érdekes és tanulságos olvasmányt kínáló, természet- és emberpárti riportgyűjtemény szereplőivé válnak.
